Rés a lajstromozott IP jogok pajzsán: hiába a saját oltalmi jog, bitorlás miatt lehet marasztalni

 

Magyar szempontból igen fontos ítélet született az Európai Bíróság előtt 2012. február 16-án. Az Európai Bíróság a C-488/10. sz. ügyben a közösségi formatervezési minták bitorlásának jogi hátterét vizsgálta. A formatervezési mintaoltalmi jog két fő jogot foglal magában: mások eltiltásának jogát, valamint a minta használatának a jogát. Kérdés, hogy az utóbbi (a minta használatának a joga) feltétlen, avagy korlátozza-e azt mások joga. Az Európai Bíróság arra a következtetésre jutott: ha valaki lényegében más formatervezési mintáját hasznosítja, akkor nem számít, hogy későbbi elsőbbséggel maga a bitorló is szerzett közösségi formatervezési mintaoltalmat a saját termékére, mert  „a minta harmadik személyek általi hasznosításának megtiltására vonatkozó jog kiterjed valamennyi olyan harmadik személyre, aki olyan mintát hasznosít, amely a tájékozott használóra nem tesz eltérő összbenyomást, beleértve azt a harmadik személyt is, aki valamely később lajstromozott közösségi formatervezési minta jogosultja” (52. pont).

 

Bár fontos döntésnek tűnik, érdekes módon az Európai Bíróság nem méltatta sajtóközleményre, szemben az OHIM-mal (BPHH), mely részletes cikkben elemezte a döntést saját honlapján. Talán sejthető a döntés jelentősége azon körülmény alapján, amelyre az OHIM-cikk is utal: a döntés alapjául szolgáló 6/2002/EK rendelet immár több mint tíz éve hatályos, mégis eddig mindössze egy olyan előzetes döntéshozatali eljárás volt, melyben a bíróságnak a design-rendelet értelmezésével kellett foglalkoznia. A mostani döntés a második ilyen ítélet.

 

Pintz György, a Pintz és Társai Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda vezetője a következőképpen kommentálta a döntést: „Ez a döntés mérföldkő az RCD területén. Eddig, ha valaki rendelkezett egy regisztrált joggal, azt Magyarországon addig nem bántották bitorlási ügyben, amíg a lajstromozott joga fennállt. Most az Európai Bíróság másképp foglalt állást. Érvényes RCD-vel rendelkező alperes is eltiltható a használattól. Logikus a döntés, hiszen egy oppozíció nélküli formai vizsgálat (a közösségi formatervezési minta bejelentési eljárása) nem ad alapot arra, hogy immunissá tegye a későbbi jogosultat egy bitorlási eljárásban.

 

Hogy lássuk a döntés jelentőségét, ahhoz érdemes kitérni a magyar bírósági gyakorlatra, mely idáig (római jogi alapokon) kategorikusan elutasította az olyan bitorlási kereseteket, ahol az alperes lajstromozott iparjogvédelmi oltalommal rendelkezett. Erre a példa a BH 1998.121. sz. jogeset, amelyben a Legfelsőbb Bíróság védjegyek tekintetében fogalmazta meg az elvet: saját védjegy jogszerű használata kizárja a védjegybitorlást. Ha a védjegybitorlás miatt indult perben megállapítható, hogy a vitatott megjelölésre az alperes a megjelölés használatát megelőzően védjegy lajstromozása iránt eljárást kezdeményezett és az még jogerősen nem fejeződött be, a per tárgyalását fel kell függeszteni (EBH 2005.1315). A fenti elvet megerősíti a Legfelsőbb Bíróság azon döntése is, melyet a korábbi „TRAUBISODA” perek egyikében hozott [BH 2007. 413.]: „Az ítélőtábla a közösségi védjegy jogi sorsát azért tekintette a per eldöntése szempontjából előkérdésnek, mert a saját védjegy használata mellett a bitorlás megállapítása kizárt. Ez önmagában helyes jogi álláspont.

 

Hasonló a gyakorlat szabadalmaknál: nem tekinthető a szabadalombitorlás valószínűsítettnek, ezért ideiglenes intézkedés meghozatalának nincsen helye, ha az alperes a terméket a saját érvényes szabadalma alapján hasznosítja (BH 2000.294).

 

Ugyancsak hasonló elv alapján született döntés a BH 2006.328. sz. ügyben, ezúttal ipari minták tekintetében: „a Tpvt. 6. §-a iparjogvédelmi oltalom hiányában is biztosítja, hogy az áru jellegzetes külseje és csomagolása által ismertté vált versenytársnak - ezen ismertséggel összefüggő - gazdasági eredményeit más ne sajátíthassa ki, ezáltal illetéktelenül előnyt ne élvezzen. Iparjogvédelmi oltalom fennállása esetén azonban a jogosult kizárólagos jogot szerez az oltalom tárgyának kizárólagos használatára, illetve hasznosítására. Ezen oltalom fennállása alatt az oltalom tárgyának használata önmagában nem minősül tisztességtelennek, még abban az esetben sem, ha az iparjogvédelmi jogokkal nem rendelkező versenytárs álláspontja szerint az oltalom megadása nem volt jogszerű. Az alperesi csomagolás 1998. október 22. óta ipari mintaoltalom alatt áll. Az ipari mintaoltalom jogosultját megillető hasznosítási jog a versenyjogi szabályokra hivatkozással nem korlátozható.” (Az ipari mintaoltalom a formatervezési mintaoltalom „jogelődje”.)

 

Neminem laedit qui suo iure utitur – szólt a római jog, és visszhangozta a magyar jogtudomány.

 

A fentiek tükrében logikus feltenni a kérdést: miért indokolt az eltérő megítélés a közösségi formatervezési minták esetén? A válasz a bejelentési eljárás jellegében rejlik: ennél az oltalmi formánál a lajstromozási eljárás során a hivatal nem vizsgálja érdemben, hogy a bejelentett minta kielégíti-e az oltalmi követelményeket.

 

Az újdonság a közösségi formatervezési minták (RCD) esetében is törvényi feltétel, de a bejelentés idején nincs újdonságvizsgálat. Az OHIM nem vizsgálja a lajstromozás előtt az egyéni jelleget sem. (Magyar formatervezési mintaoltalmak esetén van vizsgálat.)

 

Az Európai Bíróság a C-488/10. sz. ügyben felhívta a figyelmet az elsőbbség elvére (39. pont), és arra, hogy a 6/2002/EK rendelet nem zárja ki, hogy valamely lajstromozott közösségi formatervezési minta jogosultja bitorlási keresetet indítson valamely később lajstromozott közösségi formatervezési minta hasznosításának megtiltása iránt (36.). Részletesen elemezte a Bíróság a lajstromozási eljárásának alapvető jellegzetességeit (ti. csupán az alakiságokra kiterjedő vizsgálat), valamint a bitorlási és megsemmisítési ügyekben érvényes hatáskörmegosztást az OHIM és a bíróságok között.

 

A végkövetkeztetés: a saját közösségi formatervezési mintaoltalomnak nincs „védelmi” értéke a más által indított bitorlási perben. A lajstromozás nem jelent egyúttal korlátlan szabadságot is a használatra, mert a hasznosítás jogát mások jogai korlátozhatják. A döntés gyakorlati következménye az, hogy immár nem kell külön eljárásban megsemmisíteni a bitorló saját közösségi formatervezési mintaoltalmát. (A megsemmisítési és a jogorvoslati eljárások időigényessége miatt egy ilyen feltétel nagyban megnehezítené a hatékony jogérvényesítést.)

 

Hasonló kérdést kell majd elbírálnia az Európai Bíróság a C-561/11. sz. ügyben: ezúttal közösségi védjegyek tekintetében: „Valamely közösségi védjegy oltalma által biztosított kizárólagos jog megsértése miatt indult eljárásban a közösségi védjegyről szóló […] 207/2009/EK tanácsi rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében említett, a gazdasági tevékenység körében történő használat harmadik személyek részére történő megtiltásához való jog kiterjed-e bármely harmadik személyre, aki olyan megjelölést használ, amely összetéveszthető (a közösségi védjegy hasonlósága és az áruk vagy szolgáltatások [hasonlósága] miatt), vagy ellenkezőleg, ki kell zárni azt a harmadik személyt, aki ilyen, a javára közösségi védjegyként lajstromozott [összetéveszthető] megjelölést használ, ameddig a későbbi védjegyet nem törlik?”.

 

Az Európai Bíróság a C-488/10. sz. ügyben arra is kitért, hogy a korábbi jogosult jogait objektíven kell megítélni, ez nem függhet attól, hogy később regisztrált-e valaki ilyen (vagy ehhez hasonló) designt. Közömbös az is, hogy a későbbi jóhiszeműen járt el, vagy időhúzási okból. „A rendelet által biztosított jogok terjedelmét objektíven kell meghatározni, és az nem függhet a közösségi formatervezési minta bejelentőjének magatartásával kapcsolatos körülményektől.” A bitorlási igény megítélése „nem függ a harmadik személyek szándékától és magatartásától”. Nincs jelentősége, hogy „a harmadik személy azután jelentette e be és lajstromoztatta a későbbi formatervezési mintát, hogy megkapta a korábbi közösségi formatervezési minta jogosultjától e korábbi formatervezési mintából eredő jogok megsértése miatt a termék forgalmazásának beszüntetésére irányuló peren kívüli felszólítást” (31. & 55-58. pontok)

 

Érdekes kérdést feszeget az OHIM cikke a C-488/10. sz. ügy indokolása kapcsán. Az ítélet szerint „a később lajstromozott közösségi formatervezési minta, amelynek hasznosítását megtiltották, továbbra is érvényes marad, ameddig annak oltalmát az OHIM vagy valamely közösségi formatervezési bíróság – megsemmisítésre irányuló viszontkereset alapján – nem semmisítette meg” (51. pont). Ugyancsak a Bíróságot idézve: „két lajstromozott közösségi formatervezési minta ütközése esetén vélhetően az elsőként lajstromozott minta előbb felelt meg az említett feltételeknek, mint a másodikként lajstromozott. Így a későbbi közösségi formatervezési minta jogosultja csak akkor kaphatja meg a rendelet által biztosított oltalmat, ha – megsemmisítési kérelemmel vagy adott esetben viszontkeresettel – bizonyítja, hogy a korábban lajstromozott közösségi formatervezési minta tekintetében nem állt fenn az említett feltételek valamelyike.” (40. pont)

 

Az OHIM-cikk szerzője azt a kérdést teszi fel, hogy vajon a megsemmisítés és a bitorlás feltételei (kritériumai) ugyanazok-e, egyúttal rámutat, hogy az Európai Bíróság szerint igen. (A megsemmisítés során az újdonság és az egyéni jelleg megléte a kulcskérdés, míg a bitorlási perben az egyéni jelleg szempontjából is irányadó vizsgálatot végzi el a bíróság: eltérő összbenyomást tesz-e a minta a tájékozott használóra, avagy sem.)

 

Az OHIM-cikk felhívja a figyelmet: ha a korábbi formatervezési mintaoltalmat megsemmisítik, akkor a későbbi oltalom megsemmisítésére is sor kerülhet. (Logikus: ha már a korábbi minta sem volt egyéni, akkor az arra hajazó későbbi minta is jó eséllyel megbukik a teszten.) Az is elképzelhető viszont, hogy a későbbi minta oltalomképes (mint egy továbbfejlesztett szabadalom).

 

Figyelemreméltóak azok az szempontok, melyek arra utalnak, hogy a hasonló jogszabályi szöveg ellenére nem ugyanazok a feltételek érvényesülnek a megsemmisítési és a bitorlási eljárásokban.

 

Bitorlási ügyekben a hasonló minták összehasonlítása korlátozódhat a lajstromozott minta jellemzőire. A későbbi minta egyéb (lajstromozott mintánál nem szereplő) jellemzői figyelmen kívül hagyhatók, mert a lajstromozott mintából kell kiindulni, illetve a minta által keltett benyomásból.

 

Megsemmisítési ügyekben azonban, amikor az egyéni jelleg megléte a kérdéses, minden egyéb jellemző releváns lehet, amely a lajstromozott mintát megkülönbözteti a korábbi mintáktól.

 

Bitorlási ügyekben ezen túlmenően az is szempont lehet, hogy a korábbi minta mennyire volt innovatív jellegű: az úttörő jellegű külső nagyobb terjedelmű oltalomra számíthat, mint egy olyan minta, ami alig tér el a korábbi termékdizájnoktól. Ehhez képest – állítja az OHIM-cikk – egy később lajstromozott mintaoltalom érvényessége (megsemmisítése) esetén nem releváns, hogy egy korábbi lajstromozott oltalom milyen terjedelmű.

 

 

Bede Máté

Pintz és Társai Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda Kft.

www.szabadalmi.hu

 

A döntés képekkel és kiemelésekkel ellátott változata letölthető itt:

http://www.szabadalmi.hu/jogeset/design/C-488_10_Celaya_design_bitorlas.doc

 
Copyright © 2010 Pintz és Társai - Minden jog fenntartva.